Barátcserje

2015-07-14

Barátcserje , más néven Vitex , az árvacsalánfélék családján belül a barátcserje nemzetségbe tartozó növényfaj. A mediterrán térségtől a Krím-félszigeten keresztül Közép-Ázsiáig honos. nőgyógyászati panaszok kezelésére használt gyógynövény. A vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó barátcserje (Vitex agnus Castus) őshazája a Mediterrán medence, ahol vízparton, tengerparton terem. 2 – 3 méter magas, terebélyes ágrendszerű, illatos cserje, levelei a marihuánához hasonlóan (Cannabis sativa) tenyeresen összetettek, aromás illatúak. Lila, halvány ibolya, rózsaszín vagy mélykék, illatos virágai 10-15 cm-es füzérekben, egy virágzati tengelyen 10-20 virág párral, alúlról fölfelé nyílnak júliustól szeptember végéig. A termésérés folyamán a növény a leveleit elhullajtja. Borshoz hasonló, szabinénben és cineolban gazdag illóolaj tartalmú magjait néhol ma is fűszerként használják.

Gyűjtés

Július-október

A hajtás, virág, és a termés szolgáltatják a drogot.

Hatóanyagok

A flavonoidok ( vitexin , casticin ), agnuside , p-hidroxi-benzoesav , alkaloidok , diterpenoidot és szteroid hormon prekurzor azonosítottak a barátcserjében

Felhasználás

Úgy tűnik, hogy a teljes terméskivonat gyógyhatású. Hormonokat nem tartalmaz, jótékony hatásának lényege azonban éppen az agyalapi mirigy serkentése – különösen az LH-hormonnak nevezett lutropin termelésére. Ez közvetett módon növeli a szervezet progeszteron-termelését – ez az anyag pedig a menstruációs ciklus szabályozását segíti. A prolaktin-termelés szabályozását is javítja. Az enyhén megemelkedett prolaktin-szint csökkentése nemcsak néhány meddő nőknél lehet hasznos, de azoknál is, akiknek a melle a PMS (premenstruációs szindróma) részeként nyomásérzékeny.

Barátcserjét  napjainkban különböző nőgyógyászati problémák esetén használják. Németországban előszeretettel használják a növény mag teljes kivonatát.  Megfelelő kutatási eredmények igazolták a PMS premenstruációs szindróma esetén megfelelő hatékonyságát. Eredményesen alkalmazható menstruációs ciklus problémák, méh miómák, menopauza esetén.  Kutatások kezdődtek a barátcserje prosztata megbetegedések  gyógyításának hatékonyságára vonatkozóan.

A barátcserje az ókorban a monogám házasság szimbóluma volt. Drogját Hippokratész fertőzések, gyulladások, lépnagyobbodás ellenszereként ajánlja. Tucididész (Kr. előtt 460-395) a “Historia Plantarum” művében is említi. A növény az Odüsszeiában is szerepel. Dioszkoridész a “De Materia Medica”-ban, Kr. után 79-ben egész fejezetet szentel a barátcserje bemutatására. Leírja, hogy a görög asszonyok Démétér istennő tiszteletére rendezett házasság és polgári élet ünnepén (thesmophoria) ezzel hintették be ágyukat, hogy italos férjük szexuális vágyát lecsendesítsék. Megemlíti továbbá, hogy a növény magja felmelegít, hasznos rovarcsípés ellen, vízhajtó, használják a női ciklus problémáira és méhgyulladás ellen is. Borral fogyasztva fokozza a tejtermelődést, teaként béltisztító hatású. Eredményes depresszió és egyéb elmezavarok kezelésében.

Az idősebb Plíniusz szerint (Kr. után 23-79) az egyik legsokoldalúbb gyógyszer. Említi, hogy a férfiak heves szexuális vágyát csökkenti, elmulasztja a migrénes fejfájást, megtisztítja a méhet és a beleket. Leírja, hogy sikerrel használható alvászavar, epilepszia ellen, vízhajtó, emésztés karbantartó hatású.

Felhasználása évszázadokig nem változott. A középkori szerzetesek anafrodiziákumként, a nemi vágy csökkentésére használták. Szinte minden kolostorkertben előfordult, magja fűszerként szolgált. Az apácák a levelek forrázatával mosták altestüket, fájából amulett készült. Arnaud de Villeneuve francia orvos, asztrológus és alkimista (1238 – 1311 vagy 1313) is hasonló alkalmazásáról számol be. A salermoi Circa instans orvosiskola nagy gyógyszertan könyve is említést tesz róla, de más kolostori gyógyászati munkák nem említik. Az 1600-as évektől a népi gyógyászat széles körben alkalmazza főleg nő bajok gyógyítására és a tejelválasztás fokozására, illetve más tünetek kezelésére is, ahogy az ókorban tették.