Kezdőlap   >   LEXIKON   >   Benedekfű   >   Benedekfű

Benedekfű

2015-08-13

A benedekfű (Cnicus benedictus) az őszirózsafélék (Asteraceae) vagy (Compositae) családjába tartozó növény, a Cnicus nemzetség egyetlen faja. Népies nevei: áldott bogáncs, keserű bogáncs, áldott fű, áldott bárcs, áldott haloványka, pápafű. Egyéves, nálunk termesztett növény. Karós gyökérzete l 0-15 cm hosszú. Föld feletti hajtása 30-50 cm-es, alulról ágazó, gyakran elfekvő. Az egész növény enyves, bozontos. Szára szögletes, levelei szórtak, alul nyelesek, feljebb ülők. 10-30 cm hosszúak, lándzsásak. Öblösen karéjosak és tövises szélűek. A fészekvirágzatai végállóak, szúrós gallérozó levelek veszik körül, és a fészekpikkelyek is – különösen a belsők hosszú gyapjas szélű és elágazó tövises végződésűek. A fészek maga tojásdad, a vacok lapos és fehér, selyemfényű szőrökkel borított. Virágai mind csövesek, sárga színűek, kívül meddők. Virágzási idő június-július. Alsó állású magházából O, 7-1 cm-es, kissé görbült és hengeres, barnás árnyalatú termés fejlődik. Csúcsai szegélyén fogacskás koronát és 0,5-1 cm hosszú, sárgás sörteszőrű bóbitát visel. A Földközi-tenger keleti medencéjéből terjedt el. Magyarországra (és egész Európába) a bencés szerzetesek hozták Itáliából, és sokáig a kolostorkertekben termesztették.

Gyűjtés

július-augusztus

Drogját a virágos hajtása adja, ami Cardui (Cnici) benedicti herba néven ismert. A hajtásdroghoz virágzása kezdetén takarítják be. Gyógyászati célokra oldalhajtásait és felső 30–40 cm hosszú virágos, leveles részét szedik. Árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfényre érzékeny; azon hamar kifakul. Egy kilogramm szárítmányhoz 5 kilogramm nyers növény kell

Hatóanyag

Drogjában 0,2% mennyiségben germakranolid vázas szeszkviterpén-lakton (knicin), egyéb rokonvegyületek (szanolitenolid, artemizifolin), cseranyagok (8%), fenilpropánok, flavonoidok, kevés illóolaj és nyálka (5-10%) van jelen.

Felhasználás

Termése szappangyártásra alkalmas zsíros olajat is tartalmaz. Jó emésztés- és étvágyjavító hatású szer. Fokozza a gyomorsav elválasztását, az epefunkciót is előnyösen befolyásolja. A népi gyógyászatban epehajtóként alkalmazzák. Túladagolása émelygést, gyomorgörcsöt, hányást okozhat. A XVI. században tévesen azt gondolták, hogy a pestis gyógyítására alkalmas. Rendkívül keserű; ezt a likőriparban használják ki (gyomorkeserűk gyártásánál).  Étvágyjavító hatása igazolt ami a drog knicin tartalmára vezethető vissza. A gyomorsav szekréciót és az epefunkciót előnyösen befolyásolja. A növényt és drogját (készítményeit) a középkortól használják. Keserű italok, aperitifek kedvelt komponense. Étvágyjavító teakeverék készítésére használják.