Boróka

2015-04-04

Közönséges boróka, gyalogfenyő, borovicskafenyő. Juniperus communisL.

A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó, 2—4 m magas, örökzöld, kétlaki cserje vagy fa. A Duna—Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevő erdőket alkot,ahová annak idején a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borókásokat ma védett területté nyilvánították. Még említést érdemlő kisebb elterjedési területei: a Bükk a Mátra és az Abaúj -Tornai hegyek vidékei.  A boróka levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1—2 om hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerűek, a termősek gömbölydedek. Április—május­ ban nyílnak. Termései tobozbogyók, amelyek két évig fejlődnek, s a második évben augusztus—szeptemberben érnek meg. Éretlenül zöldek, 4—5 mm átmérőjűek, kemények. Éretten az ujjak között könnyen összeroppanthatók, 5—10 mm átmérőjűek, barnásfeketék, kékes-hamvas bevonatuk alatt fényesek, héjuk vékony, bőrnemű, belsejük lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú. Szaguk enyhe, terpentinre emlékeztető; ízük édeskés, aromás, kesernyés. A borókabogyót gyűjtők mindkét kezükben bottal látnak a munkához. Az egyik bottal a szúrós ágakat felemelik, a másikkal pedig leverik a bogyókat a bokrok alá helyezett kosárba vagy kiterített ponyvára. A gyűjtést óvatosan végzik, hogy minél kevesebb hulljon le az éretlen bogyókból. A gyűjtött anyagot a hozzá hullott éretlen termésektől, levelektől és ágrészektől szelelórostával megtisztítják, majd szárításra, 2—3 ujjnyi rétegben padláson vagy magtárban kiterítik. A kiterített anyagot naponta átforgatják, majd 4—6 hét elmúltával már megszáradva felszedik. Kb. 1,5 kg frissen szedett bogyóból lesz 1 kg tisztított és megszárított bogyóáru.

Hatóanyag

A drog (Juniperifructus v. bacca) kb. 1% illóolajat, kb. 30% invertcukrot, juniperin-glikozidát, egy flavonglikozidát, kb. 10% gyantát, cseranyagot, gumit, viaszt és pektint tartalmaz. A friss bogyóban C-vitamin is van, amely azonban a drogban a tárolás folyamán elbomlik.

Tobozbogyójának illóolaj-tartalma  (a Magyar Gyógyszerkönyv szerint) legalább 1,5 ml%, de annak mennyisége és fizikai tulajdonsága függ a földrajzi eredettől. Az illóolaj terpén szénhidrogének (elsősorban alfa-pinén és béta-pinen) mellett oxigéntar­talmú, alkohol jellegű szénhidrogén-származékokat is tartalmaz, utóbbiak játszanak jelentősebb szerepet a hatás kialakulásában (terpinen–4-ol, alfa-terpineol, bomeol). Jelentős mennyiségű (20-25%) erjeszthető cukortartalma, amely a gyógyhatás szempontjából kevéssé fontos. A minőségi követelményeknek  meg nem felelő éretlen tobozbogyók  fő hatóanyagai biflavonoidok. A boróka fája kevés illóolaj mellett  lignánokat  és tropolonvázas vegyületeket tartalmaz. A borókafakátrány, kisebb molekulájú, a természetes  anyagok bomlásából (lebontásából)  keletkezett anyagokkal  jellemezhető.

Felhasználás

Hatása vizelethajtó (vesebajokban vigyázat!), szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentő, vese- és epekőoldó. Gyakori alkotó része a húgyutakat fertőtlenítő, a légzőszervi és a reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, amelyből naponta 1—2 kávéskanállal fogyasztanak vizelethajtóul, epeserkentőül vagy a vesétől származó vízkór ellen. A borókát ipari és háztartási fűszerül is használják, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére. A borókából illóolajat és pálinkát is állítanak elő. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok „gin” nevű itala is.  A borókaolajnak is sokrétű a felhasználási lehetősége. Egykét cseppjét cukorral bevéve ugyanolyan bántalmak ellen használják, mint a teáját. Alkalmazzák továbbá fürdősók illatosítására, valamint hörghurut és tbc elleni vízgőzös belélegzésre (inhalálásra). Reumás és ízületi fájdalmak csillapítására bedörzsölőszerekhez is adják az olajat. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékként jelentkezik, a pálinka tetején úszik,onnan gyűjtik össze. Egy másik gyártási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát.