Kezdőlap   >   BETEGSÉGEK   >   Emésztési problémák   >   Kömény

Kömény

2015-06-02
kömény, Prunus spinosa L

Konyhakömény. Garum carvi L.  Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, hegyvidékeink nyirkosabb rétjein vadon termő, terméséért (kö­ ménymag) nagyban is termesztett kétéves fűszer- és illóolajat tartalmazó növény. Az első évben csupán tőrózsában álló leveleket hoz, a második évben hajt virágzó szárat. Szára 60—80 cm magas, egyenes, elágazó. A szár alsó levelei arasznyi hosszúak, hosszúkás kerületűek, háromszor szárnyasán összetettek. A felsők kisebbek, hártyás hüvelyűek. Virágzata 5—10 sugarú összetett ernyő. A virágok aprók, fehérek. Termése ikerkaszat, 4—7 mm hosszú, két végén hegyes henger alakú, barna színű, éréskor két, sarlószerűen meggörbült termésrészre hasad. A „köménymag” szaga és íze igen jellemző.

Hatóanyag

A drog (Carvi fructus) 3—7% (karvontartalmú) illóolajat, továbbá 10—20% zsírosolajat, 20% fehérjét, csersavat stb. tartalmaz.

Felhasználás

Elterjedt ipari és háztartási fűszer. Szélhajtó és emésztést javító teakeverékek alkotórésze.

Termesztése

A kömény, nagy terméshozamot csak mélyrétegű, tápdús, nyirkos, középkötött, meszes, homokos vagy vályogtalajon ad. Magját április elején valamilyen egyéves társnövennyel (mák, borsó, árpa) 40 cm sortávolságban kell elvetni. Jó maghoza­ mot azonban csakis tiszta vetésű állománytól lehet várni. A kömény a következő év júniusától kezd érni. A learatott növényt kévékbe kötve után kell érlelni, majd a cséplése után még meg- szárítás végett ki is kell teríteni, végül pedig rostálással ki kell tisztítani. Aratni akkor kell, amikor a termések barnulni kez­ denek, de még nem kemények.