Farkasbogyó, csüngőbelénd

2015-05-12

Szkopoli füve, farkasbogyó. Scopolia carniolica Jacq. Erősen mérgező! Egész Európa magasabb hegyvidékein termő, nálunk a Bükk, a Mátra és Börzsöny bükköseiben, sziklás völgyekben előforduló,a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, évelő növény. Gyökértörzse kúszó, arasznyi hosszú, 1—2 ujjnyi vastag, elágazó, lapított, húsos, kívül szürkésbarna párával borított, belül szennyesszürke színű, felső felületén az elmúlt évek hajtásainak helyén gödörkés, az alján pedig vékony járulékos gyökerek erednek. Szagtalan, undorító ízű. Szára egyenes, 20—40 cm magas, lágy. Levelei a szár tetején sűrűn állnak, 10—15 cm hosszúak, elliptikusak vagy tojásdadok, lágyak, ép szélűek, legfeljebb a csúcsok felé van egy-két durva fogazatuk. Virágai a levelek hónaljában egyesével állnak, lecsüngők, a párta kb. 2 cm hosszú, hengeres alakú, kívül barnáslüa, belül zöldes színű. Termése gömbölyű, kb. 6 mm átmérőjű, csészébe zárt, kétrekeszű, tetején kupakkal nyílótok. A növény áprilisban virágzik. A csüngőbelénd ősztől tavaszig gyűjtött gyökértörzse adja a drogot. A gyökértörzsekről a szármaradványokat s a mellékgyökereket maradéktalanul el kell távolítani, s akár napra is kiterítve, gyorsan meg kell szárítani, mert könnyen megpenészesedik. Beszáradási aránya 5—6:1.

Hatóanyag

A drog (Scopoliae rhizoma) 0,4% hioszciamin-, atropin-, szkopolamin-, antropinalkaloidát, kolint, betaint és szkopoletint tartalmaz. Gyógyszerkészítményekben alkalmazzák vagy alkaloidáinak előállítására használják fel.

Felhasználás

Készítményeit nyugtalan idegbetegek erős csillapítójául használják. A növény leveleiben is a gyökértörzséhez hasonló alkoloidák vannak, sok helyen a nadragulyalevél helyett használják.