Kezdőlap   >   LEXIKON   >   Gingko biloba (páfrányfenyő)   >   Ginkgo biloba (páfrányfenyő)

Ginkgo biloba (páfrányfenyő)

2015-09-01

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) (Halfarkfa), röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó lombhullató, gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja. Nagyon ősi növényfaj, a modern ginkgo a paleogénben jelent meg, és közeli rokonai, melyeknek a levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez mintegy 270 millió évvel ezelőtt a perm időszakban fejlődtek ki. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai. Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek. A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. Szegeden szép fasor van belőle, s a vele beültetett utcát elkerülik a szúnyogok. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt. A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).

Gyűjtés

május-szeptember

Hatóanyag

A páfrányfenyőlevelek flavonoidokat (kvercetint, kempferolt, isorhamnetin, kumarsav) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.

A legaktívabb tagja a csoportnak a ginkgolid B, mely nagyrészben adja a ginkó csoport gyógyító hatását. (A ginkó levélben 0.2% Ginkgolid B hatóanyag van.) A terpencsoportba tartozó sesquiterpen-biflavon kombináció a ginkgetin, isoginkgetin és bilobetin. A ginkó levél tartalmaz még szerves savakat (ascorbinsav stb.) melyek a kivonat savi vegyhatását és vízben oldhatóságát teszik lehetővé.

Felhasználás

A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető. Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.

A kivonat állítólag javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) és Alzheimer-kór ellen is – alaptalanul. A humán vizsgálatok, például egy 2008-ban publikált nagy amerikai vizsgálat, ezt nem igazolták.