Kereklapu, partilapu, ló- körműfű, szattyú. Tussilago farfara L.

Martilapu

 A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, nyirkos réteken, csatorna- és árokpartokon, agyagos szakadékos helye­ ken, gyakran téglagyári agyagbányákban is nagy  tömegekben termő évelő növény. Gyökértörzse kisujjnyi vastag, hengeres, kúszó; ebből sok fo­ nalas gyökér ered. Szárai kora tavasszal, a levelek megjelenése előtt fejlődnek. 10—30 cm hosszúak, pikkelylevelesek, tetejü­ kön egy virágzattal. A fészek kb. 2 cm átmérőjű; fészekpikkelyei egysorosak. A virágok élénksárgák, csészéjük fehér bóbita­ szőrökből áll. Levelei tőből erednek, hosszú nyelűek. Lemezük 10—25 cm széles, szíves kerekded vagy szögletes kerületű, széle öblös, egyenlőtlenül aprón fogazott, felszínén sötétzöld, fonákján pedig fehéren vagy szürkén molyhosan szőrös. Ereze tük 7—11 ága a levél nyelébe tenyeresen összefut; március- áprilisban virágzik.

Gyűjtés

március-április / virág
június-augusztus / levél

A martilapu virágzatait (Farfarae flos) félig nyitott állapo-tukban kocsányrész nélkül, valamint a kifejlett, ép, egészséges leveleit (Farfarae folium), legfeljebb” 3 cm hosszú nyélrésszel kell gyűjteni. Mindkét fajta növényrészből 6 kg friss anyagra van szükség 1—1 kg száraz áru előállításához.

Hatóanyag

A virágdrog nyálkát, xantofillt (sárga festéket), cseranyagot, nyomokban illóolajat, faradiol-triterpént, fitoszterineket és szteréneket tartalmaz. A levéldrog nyálkát, 0,05% keserűglikozidát, 17% vas- zöldítő csersavat, galluszsavat, inulint, paraffint, sztearinsavat, palmitinsavat, fitoszterineket, sok salétromsavat, kb. 3% cink­ sót tartalmaz.

Felhasználás

Teája légzőszervi megbetegedések igen hatásos gyógyszere. A levelet asztmások — görcsös köhögésük csillapítására — pipá­ba tömve is füstölik. Gyomor- és bélfekély elleni te­ák alkotórészeként is hasz­nálják.