- A 100 aranyat érő fű
- Az utolsó gyógyító
- Bodorrózsával a vírusok és baktériumok ellen
- Medvehagyma jótékony hatása
- TOP 7 gyógynövény Influenza ellen
- TOP 8 Immunerősítő gyógynövény
- Mire jó a Bajkáli csucsóka?
- Teakeverékek cukorbetegségre
- Gyömbér mint természetes fájdalomcsillapító
- Univerzális fűszer, mely gyógyít
- Gurmar a cukorbetegek megmentője
- Görögszéna a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére
- Cukorbetegség
Fehér mustár
Fehér mustár Angol mustár. Sinapis álba L. A keresztesvirágúak (Criiciferae) családjába tartozó, Európa délibb tájain honos, nálunk fűszeres magjáért nagyban termesztett, egyéves növény. Szára egyenes, fél méternél is magasabb. Levelei szórtak, nyelesek. Lemezük tenyérnyi nagy, tojásdad kerületű, általában hét részre szárnyasán szeldelt, durván fogas szélű. A felső levelek egyszerűbbek. Virágzata kezdetben sátorzó fürt, majd megnyalva terméses fürtöt alkot. A szirmok élénksárgák. Termése 3—4 mm vastag, 3—6 mm magvú beoő. A magok gömbölyűek, kb. 2 mm átmérőjűek, fakósárgák, szagtalanok, enyhén csípős ízűek. A növény júniusban virágzik; magja júliusban érik.
Gyűjtés
Július-augusztus
Hatóanyag
A drog (Sinapis albae semen) 0,2—1,0% illóolajat, 2,5% szinalbin glikozidát, 25—30% zsírosolajat, fehérjét, nyálkát és mirozin enzimet tartalmaz.
A mustármag csípős ízét és kedvező étrendi hatását a magban felhalmozódó nitrogénés kéntartalmú glikozidok (ún.mustárglikozidok) okozzák. Jellemző glikozidjai az allil-izotiocianátok (szinigrin barna mustár, szinalbin fehér mustár). A glikozidokat víz (vagy nyál) jelenlétében a mirozin enzim elbontja allil-mustárolajra és más vegyületekre és ezek okozzák a mustár csípős ízét, szagát. Az allil-mustárolaj-tartalom a fajtól és a fajtától fiiggően változó, 0,5-1,7%. A glikozidokon kívül a mustárdrog tartalmaz 0,2-1 ,O% illóolajat,20-40% zsírosolajat, nyálkaanyagokat. Újabban fontos értékmérő az erukasav-tartalom is, melyet kedvezőtlen fajtabélyegnek tekintenek.
Felhasználás
Használják érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcserezavarok, epe- és máj bántalmak, emésztési panaszok, székrekedés, felfúvódás, reuma, isiász és bőrkiütések ellen, valamint vértisztítóul is.
Hatóanyagaik, az allil-izotiocianát-glikozidok, hisztaminfelszabadulást okoznak, hólyaghúzó hatásúak
Diokleciánusz római császár idejében a fiatal mustámövénykéket spenóthoz hasonlóan ették, a magvakat pedig fűszerként téli sózott húsételek ízesítője volt. Az őrölt feketemustár-magot használták A középkorban az egyhangú mustárliszt, mustárpapír, szeszes bedörzsölő formájában régebben a reumatikus és neuralgiás fájdalmak enyhítésére használták Az egész fehér mustár nyálkaanyag-tartalmú magját enyhe hashajtóként alkalmazzák mustármag fő felhasználója azonban az élelmiszeripar, mely mustárpépet készít belőle. A mustárpép kellemes fűszerező és kiváló étrendi hatású, világszerte kedvelt fűszer. Az étkezési füszermustárpép hazánkban főleg a fehér mustár magjából készül, de külföldön a szareptai mustármagot is használják e célra, utóbbit a tormára emlékeztető mustárpépekben. A mustár zsírosolaja főleg a keleti országokban fontos élelmezési cikk. Kenő és világítóolajként is használják. Ipari és házi fűszer. Savanyítandó paprikához, uborkához, halakhoz teszik. A húsokhoz fogyasztható mustárkrémet az ipar fekete és fehér mustármag keverékéből készíti, őrleményéből pépes borogatót állítanak elő reumás bántalmak enyhítésére. A fehér mustármagot mint modern háziszert különösen a nyugati államokban sokféle betegség ellen alkalmazzák. A magból naponta a három főétkezés előtt egy-egy csapott kávéskanálnyit szétrágás nélkül nyelnek le. Termesztése. Száraz homoktalajon kívül minden más, jó táperőben levő talaj megfelel a fehér mustár termesztésére. Márciusban vetik 40 cm-es sortávolságban. Nem fagyérzékeny. Későbbi vetése nem ajánlatos a földi bolha várható kártétele miatt. A vetést a növénykék 1—2 lombleveles korában merőlegesen járatott fogasolással egyelik. Július második felében érik, cséplése után még száradásra kiterítik, majd idegen anyagoktól és gyommagvaktól megrostálják.Terméshozama: 5—8 q kat. holdanként.