Kezdőlap   >   Milyen gyógynövényben található   >   Allantoin   >   Tüdőfű

Tüdőfű

2015-03-23

Orvosi tüdőfű, tüdőgálna, pettyegetett fű. Pulmonaria officinális
L.
Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó, árnyas erdőkben, különösen bükkösökben és gyertyánosokban élő, évelő növény. Gyökérzete feketés színű, elágazó, gyökértörzse többfejű. Tőlevelei virágzás után jelennek meg, rózsában állók, hosszú nyelűek, lemezük 10—15 cm hosszú, tojásdad, kihegyezett, ép szélűek, felszínükön sötétzöld és gyakran fehéren pettyesek, fonákukon szürkészöld színűek, érdes tapintatúak. Szárai már kora tavasszal megjelennek, átlag arasznyi hosszúra nőnek. A szár levelei ülők, lándzsásak, hegyesek, a tőleveleknél jóval kisebbek. A virágok csövesek, 1—1,5 cm hosszúak, előbb pirosak, majd kék színűre változnak; márciustól májusig nyílnak.

Gyűjtés:

A pettyegetett tüdőfű és a zöld levelű  alfaj (faj) egyaránt  gyűjthető. A virágzó hajtásokat a virágzás derekán,  áprilisban  (esetleg  május első felében), a nyári leveleket más tövekről május  második felében, június legelején, a virágzás után szedik. A növény kifejlett, ép, egészséges tőleveleit legfeljebb 3 cm nyélrésszel kell gyűjteni. Kb. 5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru.

Hatóanyagok:

A drog (Pulmonariae folium) 1% vízben oldódó, valamint 3% vízben nem oldódó kovasavat, továbbá nyálkát, 6—10% vaszöldítő csersavat, 13—15% különféle ásványi anyagot, szaponint tartalmaz. Viszonylag sok (10-15%) ásványi anyagot tartalmaz, a családra jellemző  allantoint,  nyálkaanyagokat, a flavonoidok közül pedig kempferolt és kvercetint, illetőleg utóbbi  kettő  glikozidjait. Az érdeslevelűek családjában gyakori pirrolizidinalkaloidok jelenlétét  jelezték  ugyan,  de  cáfolták  is;  valószínűleg léteznek  fajon belüli kémiai különbségek.

Felhasználása:

Teája a leghatásosabb légzőszervi megbetegedések elleni szer. Köhögéscsillapító, légcsőhurut, asztmában szenvedőknél alkalmazták.