Kezdőlap   >   BETEGSÉGEK   >   Epe bántalmak   >   Pemetefű

Pemetefű

2015-06-03
Pemetefű, Marrubium vulgare L

Orvosi vagy fehér permetfű. Marrubium vulgare L.  Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, kötöttebb talajú legelőkön, parlagokon, utak mentén termő, évelő növény. Min­ den részében igen keserű ízű. (Szó­ ra 30—60 cm magas, elágazó, négyoldalú, csöves, főleg az al­ ján fehéren gyapjas-szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, nyelesek. Lemezük kerek vagy tojásdad, tompa csúcsú, csipkés élű, felszínén ráncos és gyéren gyapjas, fonákán fehéren molyhos szőrű. Virágai a szár felső részén gömb alakú álörvök- ben tömötten állnak. A párta fehér; a csésze 10 szúrós, kampó- san hátragörbült fogú; június- júliusban virágzik.

Gyűjtés

május-június / virágzó hajtás

A kereskedelem a pemetefűnek kétféle árutípusát igényli: az áprilisban—májusban gyűjtött, zsenge szárú, leveles hajtásokból állót, valamint az olyan árut, amely legkésőbben júniusban gyűjtött, üdén virágzó, legfeljebb 30 em hosszú hajtásokból áll. Az elvirágzott, kórós állapotban gyűjtött pemetefű gyógyászati célokra nem használható. Kb. 4 kg friss anyagból kapunk 1 kg száraz árut.

Hatóanyag

A drog (Marrubii herba) 0,3 — 1% marrubiin keserűanyagot, 7% cseranyagot, 0,05% illóolajat, 0,25% kristályos keserű­ anyagot, gyantát, viaszt, zsírt, nyálkát tartalmaz.

Felhasználás

Teáját légcsőhurut, étvágytalanság, epe- és májbetegségek ellen fogyasztják. A pemetefüvet gyógycukorkák és keserű li­kőrök készítésénél is használják. Külön kívánságra a FEKETE vagy bokros PEMETEFŰ hófű (Marrubium peregrinum L.;  virágzó, föld feletti része (Marrubii nigri herba) is gyűjthető. A fekete pemete az orvosinál még gyakoribb, de inkább szárazabb, homokos talajokon élő, terebélyesen ágas, vékonyan szürkén molyhos, évelő növény. Szára 40—60 cm magas. A felső levelek hosszúkásak, lándzsá- sak, fűrészesek, hegyesek, gyengén ráncosak, a középsők széle­ sebbek, az alsók majdnem kerekek és tompák. (Korai zsenge hajtásai az orvosi pemetéhez eléggé hasonlók, azzal nem tévesz­ tendők össze). Virágai a levelek hónaljában 5—10-esével állnak, pártájuk fehér, csészéjük ötfogú. A növény egész föld feletti részét kell nyár vége felé gyűjteni, amikor lényegében már elvirágzott, szára szívós, kórós. A haj­ tásokat — saját szárával — maroknyi csokrokba kell kötözni, s szellős helyen kiterítve, gondosan meg kell szárítani. Az anyag kb. 3 : 1 arányban szárad be. Megfestve, tartós dísznövényként és koszorúk készítésére használják. Sokfelé, az orvosi pemetefű helyett, háziszerként is ismeretes.