Kezdőlap   >   BETEGSÉGEK   >   Étvágytalanság   >   Vidrafű

Vidrafű

2015-06-03

Vidraelecke, keserű lóhere. Menyanthes Trifoliata L. A tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó, lápos, zsom- békos helyeken termő, évelő növény. Gyökértörzse ujjnyi vastag, az iszapban vízszintesen fekszik. Levelei tőállók, hosszú nyelűek, három levélkéből összetettek.  A levélkék 3—10 cm hosszúak, elliptikusak, ülők, húsosak, zöldek, kopaszok, gyengén hullámos élűek. Tökocsányai arasznyi hosszúak, rajtuk a virágok laza fürtben állnak. A virágok pártája vörösesfehér színű. Termésük sokmagvú, borsónyi tok; április—májusban virágzik.

Gyűjtés

május-július / levélzet

A növény hármas levélkéit, legfeljebb 3 cm hosszú tőkocsány résszel lecsípve kell gyűjteni. Kb. 6 kg friss levélből kapunk 1 kg szárazat.

Hatóanyag

A drog (Trifolii fibrini folium) szagtalan, igen keserű ízű. Tartalmaz: 1% meniantin keserű glikozidát, gencianin glikozidát, pektint, szaponint, 5% cseranyagot, 0,07% illóolajat, zsírosolajat, kolint, enzimet, viaszt, flobafént, fitoszterint, protokatekinsavat, meniantol aglikont.

Felhasználás

A vidrafüvet hagyományosan étvágygerjesztőnek és hízókúránál használják, gyomorkeserű-likőrök alkotóeleme. A növény fokozza a gyomornedv-elválasztást és a nyáltermelést, továbbá gátolja prosztaglandinok és a leukotrién B4 bioszintézisét és emiatt különleges gyulladásgátló hatása van. A népi gyógyászatban lázcsillapításra használják (ezt azonban a hatóanyagok nem magyarázzák). A homeopátia lázrohamok, fej- és izomfájdalom esetén alkalmazza. Többféle gyógykészítmény alkotóeleme.

A vidrafűnek előírás szerint alkalmazva nincs ismert káros mellékhatása. Keserű íze megakadályozza túlzott fogyasztását, ami hányást okozhat. Napi adagja maximum 1 g.